Second Waltz
Tűűrűűrürű.... Türürürürürűrürűrű....
Ha nem feltétlenül dúdolod te is velem együtt azt a bizonyos dalt, ami cikk címét képező keringőzene első néhány taktusa, biztos, hogy legalább egyszer, egy szalagavatón hallottad már (ha nem, akkor piszok mázlista vagy).
És, ezzel a gyönyörű, barokkos körmondattal már fel is vezettem a mai témát. Ugyanis közeledik a szalagavató-szezon!
Bizony, idén az én életembe is elérkezett az a nap, amit a lányok jó 90%-a azóta vár, amióta beépült a tudatába a "szalagavató" szó. És ilyenkor általában nem a végtelenbe nyúló beszédekre, a még hosszabb szalagtűzési procedúrára, vagy a durván kínos osztálytánc-koreográfiára gondolunk, hanem a keringőre.
Sok kislány - igen, köztük én is - imád hercegnőset játszani, és nagyjából tizennyolc éves korukban jön el az a pillanat, amikor egy teljes estére életre is kelhet a játék. Éééés, beindul a Szalagavató Expressz: a frizura, az ékszer, a smink, a cipő, a köröm (amit aztán rohadtul úgyse lát senki, de azért meg kell csináltatni arra az egy alkalomra, mert tudomisén - bocsi, lányok)... ja, és a keringőruha, aminek a felkutatása, próbálgatása, méretre szabása, viselése már eleve felér egy olyan boldogsághullámmal, amit három tábla csoki és egy ágyban töltött, kedvencfilmnézős nap se tud előidézni.
Na de! Itt szót kéne ejteni a kevésbé nőies, transz vagy "fiús leszbikus" lányokról, akik a hátuk közepére se kívánják az egész hacacárét. Veled is előfordult már, hogy szájhúzogatva próbáltad megtalálni a legfiúsabb keringőruhát (valljuk be: esélytelen), miközben arról ábrándoztál, hogy inkább a frakkot igazítanák rád ehelyett a gönc helyett? De persze, táncolni muszáj, mert hát mondjuk ki: az iskolai diákszabályzat kimondja: aki nem keringőzik, az akkora lúzer, mint ide Jeruzsálem. És néhány ilyen lány van, hogy inkább bevállalja a nyomorult, kényelmetlen, túl lányos, abroncsos fehér giccsparádét, mint hogy úgy emlékezzenek rá, mint a "lúzerre, aki nem keringőzött".
Na de, mivel ilyen téren egyelőre nincs komoly tapasztalatom, és nem is szeretnék összevissza hülyeségeket beszélni, egy valamivel érdekesebb kérdés felé terelném a témát: a keringőpartnerek!
Történt egyszer ugyanis, hogy egy osztályprogram keretén belül harmincadmagammal ütem egy kávézó teraszán, és valaki feldobta, hogy kinek van már keringőpartnere. Természetesen jöttek a válaszok, ez alapján a csodálkozások, a további találgatások, hogy vajon a Pisti felkéri-e a Marcsit, vagy puhapöcs módon megvárja, míg a Marcsi kéri fel, satöbbi.
Egy - teljességgel száz százalékos hetero - osztálytársnőm egyszer csak megunta a találgatásáradatot, és félig-meddig nevetve, de azért halál komolyan kijelentette: "Márpedig én XX-szel fogok táncolni!"
Osztályfőnök részéről döbbent, néma csend. Mert igen, ahogy azt sejthettétek, az említett XX nagyon is lány volt, a felszólaló osztálytárs legjobb barátnője (és szintén hetero).
Na de Julcsa, hebegett végül Osztályfőnök, miért nem valami fiúval keringőzöl?
A válaszra már nem emlékszem, de tény, hogy nagyjából arról lehetett szó, hogy az osztály 22 lányára 12 fiú jutott, akinek a nagy része már elkelt, másrészt Julcsa baráti körében sem igazán voltak felkérhető fiúk. Kézenfekvőnek tűnt tehát a felvetés, hogy mivel mind Julcsával, mind XX-szel hasonló volt a helyzet, egymást választják táncpartnernek.
Osztályfőnök végül összeszedte magát, és felvetett fejjel valami efféle csúszhatott ki a száján:
Márpedig amíg én vagyok itt az Osztályfőnök, addig lány lánnyal nem fog keringőzni!
Erre már én is felkaptam a fejem, és közelebb sompolyogtam.
Annál gázabb ugyanis, folytatta az osztályfőnök, egyszerűen nincs. Gondoljatok bele, két hercegnőruhás lány táncol a fekete-fehér párok között? Legyél szíves fiú partnert választani magadnak.
Na igen, szóval Osztályfőnök a feltételezéstől kapott szívrohamot, én pedig a reakciójától.
Ad1: Ki mondta, hogy mindkét lánynak keringőruhában kell táncolnia? Miért ne viselhetne az egyikük frakkot, átvéve a fiú szerepét? És ha mindketten szép ruhában akarnak lenni? A tánctanár úgyis el tudja intézni, ha zavarja a szemet a látvány, hogy valahol középen táncolhassanak, ahol senkit nem érdekel látványilag a két fehér ruha.
Ad2: Mindenkinek joga van a párjával táncolni, ez általában még akkor is alapszabály, ha külsősöket nem igazán engedélyezett táncpartnernek hozni. De hát akkor, bocsánat, csókolom, a meleg párokkal mi van? Miért ne táncolhatnék, miért ne oszthatnám meg az élményt azzal az emberrel, akit jelenleg a világon mindennél jobban szeretek? Miért kell ezt a kis örömet is elvenni, ha már esküvőnk - egyelőre - úgysem lehet (max külföldön, de az most mellékes), legalább a szalagavatón érezzük már egy kicsit a hangulatát!
Ad3: A szalagavató rólunk szól. A végzős osztályokról. Ha nem akarom, nem hívok meg senkit, de akkor legalább úgy akarom végigtolni, ahogy én szeretném, ahogy nekem tetszik, azzal, akivel akarom. A mi bevonulózenénkre tűzik fel a mi szalagunkat, az általunk választott keringőzenére táncoljuk az általunk választott tanár koreográfiáját, a mi ötletünk alapján táncoljuk el a mi osztálytáncunkat... ennek az egész hacacárénak az egyetlen szava a MI lehetne. Az a kettő, négy, hat, akármennyi ballagó osztály, akik jelenleg mi vagyunk. Senki nem kényszerít, hogy nézd, ahogy két lány keringőzik, de miért ne tehetnék meg? Ha már mi vagyunk a középpontban, miért ne lehetne minden úgy, ahogy mi akarjuk?
Sajnos, hosszú lesz az út egyetlen ennek hangot adó, felháborodott cikktől odáig, hogy egyszer tényleg keringőzhet lány lánnyal és fiú fiúval, de én bízom benne, hogy egyszer ez is sikerülni fog. Mert azt hiszem, erre a felvetésre nem léteznek releváns ellenérvek, hogy miért ne.
Ui: Csak hogy ne maradjunk ilyen elkeseredettek, oszd meg kommentben a kedvenc, legszebb, legviccesebb, legcikibb szalagavatós történetedet, hogy kicsit felderülhessünk! ;)
Ha nem feltétlenül dúdolod te is velem együtt azt a bizonyos dalt, ami cikk címét képező keringőzene első néhány taktusa, biztos, hogy legalább egyszer, egy szalagavatón hallottad már (ha nem, akkor piszok mázlista vagy).
És, ezzel a gyönyörű, barokkos körmondattal már fel is vezettem a mai témát. Ugyanis közeledik a szalagavató-szezon!
Bizony, idén az én életembe is elérkezett az a nap, amit a lányok jó 90%-a azóta vár, amióta beépült a tudatába a "szalagavató" szó. És ilyenkor általában nem a végtelenbe nyúló beszédekre, a még hosszabb szalagtűzési procedúrára, vagy a durván kínos osztálytánc-koreográfiára gondolunk, hanem a keringőre.
Sok kislány - igen, köztük én is - imád hercegnőset játszani, és nagyjából tizennyolc éves korukban jön el az a pillanat, amikor egy teljes estére életre is kelhet a játék. Éééés, beindul a Szalagavató Expressz: a frizura, az ékszer, a smink, a cipő, a köröm (amit aztán rohadtul úgyse lát senki, de azért meg kell csináltatni arra az egy alkalomra, mert tudomisén - bocsi, lányok)... ja, és a keringőruha, aminek a felkutatása, próbálgatása, méretre szabása, viselése már eleve felér egy olyan boldogsághullámmal, amit három tábla csoki és egy ágyban töltött, kedvencfilmnézős nap se tud előidézni.
Na de! Itt szót kéne ejteni a kevésbé nőies, transz vagy "fiús leszbikus" lányokról, akik a hátuk közepére se kívánják az egész hacacárét. Veled is előfordult már, hogy szájhúzogatva próbáltad megtalálni a legfiúsabb keringőruhát (valljuk be: esélytelen), miközben arról ábrándoztál, hogy inkább a frakkot igazítanák rád ehelyett a gönc helyett? De persze, táncolni muszáj, mert hát mondjuk ki: az iskolai diákszabályzat kimondja: aki nem keringőzik, az akkora lúzer, mint ide Jeruzsálem. És néhány ilyen lány van, hogy inkább bevállalja a nyomorult, kényelmetlen, túl lányos, abroncsos fehér giccsparádét, mint hogy úgy emlékezzenek rá, mint a "lúzerre, aki nem keringőzött".
Na de, mivel ilyen téren egyelőre nincs komoly tapasztalatom, és nem is szeretnék összevissza hülyeségeket beszélni, egy valamivel érdekesebb kérdés felé terelném a témát: a keringőpartnerek!
Történt egyszer ugyanis, hogy egy osztályprogram keretén belül harmincadmagammal ütem egy kávézó teraszán, és valaki feldobta, hogy kinek van már keringőpartnere. Természetesen jöttek a válaszok, ez alapján a csodálkozások, a további találgatások, hogy vajon a Pisti felkéri-e a Marcsit, vagy puhapöcs módon megvárja, míg a Marcsi kéri fel, satöbbi.
Egy - teljességgel száz százalékos hetero - osztálytársnőm egyszer csak megunta a találgatásáradatot, és félig-meddig nevetve, de azért halál komolyan kijelentette: "Márpedig én XX-szel fogok táncolni!"
Osztályfőnök részéről döbbent, néma csend. Mert igen, ahogy azt sejthettétek, az említett XX nagyon is lány volt, a felszólaló osztálytárs legjobb barátnője (és szintén hetero).
Na de Julcsa, hebegett végül Osztályfőnök, miért nem valami fiúval keringőzöl?
A válaszra már nem emlékszem, de tény, hogy nagyjából arról lehetett szó, hogy az osztály 22 lányára 12 fiú jutott, akinek a nagy része már elkelt, másrészt Julcsa baráti körében sem igazán voltak felkérhető fiúk. Kézenfekvőnek tűnt tehát a felvetés, hogy mivel mind Julcsával, mind XX-szel hasonló volt a helyzet, egymást választják táncpartnernek.
Osztályfőnök végül összeszedte magát, és felvetett fejjel valami efféle csúszhatott ki a száján:
Márpedig amíg én vagyok itt az Osztályfőnök, addig lány lánnyal nem fog keringőzni!
Erre már én is felkaptam a fejem, és közelebb sompolyogtam.
Annál gázabb ugyanis, folytatta az osztályfőnök, egyszerűen nincs. Gondoljatok bele, két hercegnőruhás lány táncol a fekete-fehér párok között? Legyél szíves fiú partnert választani magadnak.
Na igen, szóval Osztályfőnök a feltételezéstől kapott szívrohamot, én pedig a reakciójától.
Ad1: Ki mondta, hogy mindkét lánynak keringőruhában kell táncolnia? Miért ne viselhetne az egyikük frakkot, átvéve a fiú szerepét? És ha mindketten szép ruhában akarnak lenni? A tánctanár úgyis el tudja intézni, ha zavarja a szemet a látvány, hogy valahol középen táncolhassanak, ahol senkit nem érdekel látványilag a két fehér ruha.
Ad2: Mindenkinek joga van a párjával táncolni, ez általában még akkor is alapszabály, ha külsősöket nem igazán engedélyezett táncpartnernek hozni. De hát akkor, bocsánat, csókolom, a meleg párokkal mi van? Miért ne táncolhatnék, miért ne oszthatnám meg az élményt azzal az emberrel, akit jelenleg a világon mindennél jobban szeretek? Miért kell ezt a kis örömet is elvenni, ha már esküvőnk - egyelőre - úgysem lehet (max külföldön, de az most mellékes), legalább a szalagavatón érezzük már egy kicsit a hangulatát!
Ad3: A szalagavató rólunk szól. A végzős osztályokról. Ha nem akarom, nem hívok meg senkit, de akkor legalább úgy akarom végigtolni, ahogy én szeretném, ahogy nekem tetszik, azzal, akivel akarom. A mi bevonulózenénkre tűzik fel a mi szalagunkat, az általunk választott keringőzenére táncoljuk az általunk választott tanár koreográfiáját, a mi ötletünk alapján táncoljuk el a mi osztálytáncunkat... ennek az egész hacacárénak az egyetlen szava a MI lehetne. Az a kettő, négy, hat, akármennyi ballagó osztály, akik jelenleg mi vagyunk. Senki nem kényszerít, hogy nézd, ahogy két lány keringőzik, de miért ne tehetnék meg? Ha már mi vagyunk a középpontban, miért ne lehetne minden úgy, ahogy mi akarjuk?
Sajnos, hosszú lesz az út egyetlen ennek hangot adó, felháborodott cikktől odáig, hogy egyszer tényleg keringőzhet lány lánnyal és fiú fiúval, de én bízom benne, hogy egyszer ez is sikerülni fog. Mert azt hiszem, erre a felvetésre nem léteznek releváns ellenérvek, hogy miért ne.
Ui: Csak hogy ne maradjunk ilyen elkeseredettek, oszd meg kommentben a kedvenc, legszebb, legviccesebb, legcikibb szalagavatós történetedet, hogy kicsit felderülhessünk! ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése