Bookworm-rovat
Az LGBT-szakirodalomban bőven találhatunk olyan alkotásokat, amik megérik, hogy lássuk-olvassuk őket. Ma ebből fogok egy kicsit csemegézni, és bemutatom neked azt a könyvet, amit el kell olvasnod, ha meleg vagy, vallásos, homofób, esetleg mindhárom.
Jodi Picoult: Gyere haza (Sing You Home), avagy "Mit ér egy anya gyerek nélkül?"
A történet: Zoe Baxter negyven éves, elismert zeneterapeuta, és boldog házasságban él férjével, Maxszel. A felszín alatt azonban mindketten szenvednek ebben a kapcsolatban: Zoe több sikertelen lombikprogramon és vetélésen túl továbbra is görcsösen küzd egy gyermekért, Max pedig sehogy sem találja már a helyét kihűlt házasságában. Mikor a nő egy halva született kisfiút hoz a világra, a férfi beadja a válókeresetet. Zoe összeomlik, Max - újra - az alkoholhoz fordul. Hamarosan azonban mindkettejük életében megjelenik az a bizonyos segítő kéz: Zoe életében új, legjobb barátnője, a leszbikus Vanessa, Max életében pedig Isten.
Mikor a két nő barátsága szerelemmé fordul, Zoéban újra megfogan a gyerek gondolata, és az immár mélyen hívő, jó keresztény és homofób Maxhez fordul. A férfi ellenzi a kapcsolatukat, és a párnak a bíróság előtt kell bebizonyítania: semmivel sem kevesebb az ő kapcsolatuk, mint egy heteroszexuális páré.
Az írónő, bár érezhetően leteszi a voksát a volt házaspár egyik tagjának új élete mellett, korrektül mutatja be mind Max, mind Zoe szemszögén keresztül az érzéseiket, gondolataikat és küzdelmeiket. Képes mindkét felet szimpatikussá tenni a számunkra, ami egyrészt mesteri húzás, másrészt komoly tehetségre utal.
Nagyon szépen, őszintén és realisztikusan vázolja fel két nő szerelmének kialakulását, "virágkorát" és problémáit, érzékenyen, de nem finomkodva nyúl a témához.
Ugyanezt elmondhatjuk Maxről is. A kiinduló helyzetben a férfi visszacsúszott alkoholista, aki a rábízott munkának a felét se képes elvégezni, és a bátyján és annak feleségén élősködik, mígnem autóbalesetet szenved, ami egyfajta pálfordulást okoz az életében. Szinte újjászületik, leteszi az italt, beáll a bátyja gyülekezetébe és hívő keresztény lesz. Max szívfacsaróan biztos hite és immár eltántoríthatatlan eszméi mögött azonban néha fel-felvillan a régi szörföző, kertész, szépfiú Max Baxter, és az ő két "énjének" harca meglepően emberi és elgondolkodtató.
Az alapkonfliktus tehát adott: a homoszexuális exfeleség és a homofób exférj csatájában nagyon nehéz oldalt választanunk magunknak. Mert bár én magam is, akár leszbikusként, akár nem, ösztönből Zoe és Vanessa szerelme mellett teszem le a voksom, azt igenis be kell látnom, hogy Maxnek és a gyülekezetnek ugyanúgy igaza lehet - hiszen mind a ketten másban hisznek, és az emberek ősidők óta nem tudnak dűlőre jutni ebben a kérdéskörben.
Összegzés: Keresd meg és olvasd el! Komolyan! Nem lehet többet mondani, többet dicsérni, mert az még öt ilyen bejegyzésbe se férne bele. Csak menj, olvasd el. Miért vagy még mindig itt? Na, menj már! :)
Jodi Picoult: Gyere haza (Sing You Home), avagy "Mit ér egy anya gyerek nélkül?"
A történet: Zoe Baxter negyven éves, elismert zeneterapeuta, és boldog házasságban él férjével, Maxszel. A felszín alatt azonban mindketten szenvednek ebben a kapcsolatban: Zoe több sikertelen lombikprogramon és vetélésen túl továbbra is görcsösen küzd egy gyermekért, Max pedig sehogy sem találja már a helyét kihűlt házasságában. Mikor a nő egy halva született kisfiút hoz a világra, a férfi beadja a válókeresetet. Zoe összeomlik, Max - újra - az alkoholhoz fordul. Hamarosan azonban mindkettejük életében megjelenik az a bizonyos segítő kéz: Zoe életében új, legjobb barátnője, a leszbikus Vanessa, Max életében pedig Isten.
Mikor a két nő barátsága szerelemmé fordul, Zoéban újra megfogan a gyerek gondolata, és az immár mélyen hívő, jó keresztény és homofób Maxhez fordul. A férfi ellenzi a kapcsolatukat, és a párnak a bíróság előtt kell bebizonyítania: semmivel sem kevesebb az ő kapcsolatuk, mint egy heteroszexuális páré.
Az írónő, bár érezhetően leteszi a voksát a volt házaspár egyik tagjának új élete mellett, korrektül mutatja be mind Max, mind Zoe szemszögén keresztül az érzéseiket, gondolataikat és küzdelmeiket. Képes mindkét felet szimpatikussá tenni a számunkra, ami egyrészt mesteri húzás, másrészt komoly tehetségre utal.
Nagyon szépen, őszintén és realisztikusan vázolja fel két nő szerelmének kialakulását, "virágkorát" és problémáit, érzékenyen, de nem finomkodva nyúl a témához.
Ugyanezt elmondhatjuk Maxről is. A kiinduló helyzetben a férfi visszacsúszott alkoholista, aki a rábízott munkának a felét se képes elvégezni, és a bátyján és annak feleségén élősködik, mígnem autóbalesetet szenved, ami egyfajta pálfordulást okoz az életében. Szinte újjászületik, leteszi az italt, beáll a bátyja gyülekezetébe és hívő keresztény lesz. Max szívfacsaróan biztos hite és immár eltántoríthatatlan eszméi mögött azonban néha fel-felvillan a régi szörföző, kertész, szépfiú Max Baxter, és az ő két "énjének" harca meglepően emberi és elgondolkodtató.
Az alapkonfliktus tehát adott: a homoszexuális exfeleség és a homofób exférj csatájában nagyon nehéz oldalt választanunk magunknak. Mert bár én magam is, akár leszbikusként, akár nem, ösztönből Zoe és Vanessa szerelme mellett teszem le a voksom, azt igenis be kell látnom, hogy Maxnek és a gyülekezetnek ugyanúgy igaza lehet - hiszen mind a ketten másban hisznek, és az emberek ősidők óta nem tudnak dűlőre jutni ebben a kérdéskörben.
Összegzés: Keresd meg és olvasd el! Komolyan! Nem lehet többet mondani, többet dicsérni, mert az még öt ilyen bejegyzésbe se férne bele. Csak menj, olvasd el. Miért vagy még mindig itt? Na, menj már! :)
Uh, de jó, hogy írtál erről a könyvről. Régóta a várólistámon van, lassan itt lenne az ideje, hogy elolvassam.:D
VálaszTörlés