Leszbikus vagyok, és nem kérek bocsánatot!

Sokatoknak talán ismerősen csenghet a név, de az sem baj, ha nem. Én magam is csak nemrég találtam rá, mégpedig Rácz-Stefán Tibor Fogadj el! című könyvének köszönhetően, amiről szerintem még fogok beszélni. Ki is volt ő? 2011-ben az internet egy fiatal fiú öngyilkosságának hírétől volt hangos - ő volt Jamey Rodemeyer Jamey mindössze tizennégy éves volt - és meleg. A New York-i Buffalóból származott, és blogot vezetett az életéről.  Mivel nyíltan fel merte vállalni a melegségét, rengeteg sérelem érte őt, főképp az iskolában, ahová járt. Amikor ezen fájdalmairól és az atrocitásokról írt, ilyen és ehhez hasonló kommenteket kapott: " Jamey hülye, meleg és kövér. Meg kell halnia." Esetleg: " Engem nem fog érdekelni, ha meghalsz. Senkit sem fog. Szóval, csak csináld, mindenki sokkal boldogabb lenne. " Szeptember kilencedikén Jamey egy utolsó segélykiáltásnak tűnő bejegyzést tett közzé Tumblr-ön: " Mindig elmondom hogyan terrorizálnak engem, de senki nem hallgat

Láttátok már jönni a témát, ugye? Persze, ha az ember lánya az LMBTQ-közösség tagja, előbb vagy utóbb óhatatlanul elő kell bújnia. Természetesen nem azonnal, és az se mindegy, kinek, de ha egyszer rávetted magad, hogy előbújj valakinek, az mindenképpen meghatározó és örökké tartó élmény lesz. És éppen ezért szeretném veletek megosztani az én első - és egyelőre egyetlen - coming out-történetemet. Dőljetek hátra, olvassátok és okuljatok belőle (ha tudtok). Szóval, minden egy októberi hétköznap estén történt. Régóta fontolgattam már, hogy előbújok az egyik legkedvesebb barátnőm előtt, de valahogy sose akartam magam rávenni. Mindig volt egy indok. Most éppen offline, most tanulnom kell, most nem állok rá készen, most meg kell etetnem a guppimat, bármi. Aztán, azon az estén az asztalra csaptam, és valami ilyesmit mondtam magamnak: "Mitől parázol, te szerencsétlen? Ő a legjobb barátnőd, megérdemli, hogy tudja! Ráadásul büszke szivárványharcos, amit sosem restell hangoztatni. Hát akko